CIPÉSZ, CSIZMADIA

Ott van a lábunkon a cipő (esetleg szandál), de soha nem jut eszünkbe, miként és ki készíthették el azt. Nem gondolunk rá, hiszen természetesnek tartjuk, hogy használjuk, hogy ott van rajtunk minden nap, hogy időnként lecseréljük a divat, vagy az ésszerűség figyelembevételével.

A ma használatos cipők nagy mennyiségben készülnek erre szakosodott üzemekben, gyárakban. Az egyénre szabott cipő készítése egyre ritkább, leginkább az ortopéd, gyógycipők esetében találkozunk csak ezzel.

Az elmúlt évszázadokban azonban nagy szükség volt cipőkészítő iparosokra, akik a megfelelő lábbelit elkészítették a megrendelőiknek.

A cipő készítését se a bölcsőben ismerték meg, hanem alapos felkészültséggel rendelkező mesterek adták tovább tudásukat azoknak, akik ezt a szakmát választották maguknak. A mesterfogások, a különleges díszítő elemek és egyéb "furfangok" azonban minden mester saját titkát képezte.

A cipész szakma mellett találkozhatunk a suszterrel is, aki tulajdonképpen nem a cipők készítésével foglalkozott, csak azoknak a javításával. Ez is hasonló szakmai felkészültséget igényelt, hiszen éppen úgy szüksége volt az anyagismeretre, mint a megfelelő szerszám használatára.

A csizmadia mester a magas szárú bőr lábbelik mellett egykor a bőrcipők és más bőr lábbelik készítésével is foglalkozott. A csizmadia a hagyományos eljárás szerint a tímár által megdolgozott, kész bőrből kezdi a csizma elkészítését. A felsőrészt és az "alját" is egyaránt ő készíti, majd dolgozza össze.

A cipészműhelyben Csaba István, vitéz Faluházi Sándor, Soczó János szerszámai lettek kiállítva.  

Csaba István cipész munka közben

Csaba István cipész szerszámai

vitéz Faluházi Sándor cipész szerszámai

Soczó János cipész műhelysarka rádióval