Halásztanya

Békés megye területe bővelkedett mocsarakban, így a nád, mint építőanyag elsőséget élvezett. A Kis- és Nagy- Sárrét bővelkedett ezzel az alapanyaggal, így az alkalmazása törvényszerű volt. A felhasználására számtalan mód volt. A nád-gunyhó elkészítése egyszerű és gyors volt. Hogyan is történt ez? Huszka József így írja le tanulmányában:

"A merev nád a földre állítva és összedöntögetve szép kúp alakot képez; ha egy vagy két korczczal megkötik oldalt és hegyét kontyba bogozzák, kész a gunyhó. Nád nélkül, szalmából, ugyanezt a gunyhót csak úgy rakhatni fel, ha némi favázat csinálunk neki. A faváz külső oldalán a földtől fölfelé egymásra halmozott szalma már nem kúp, de hagymaszerű boglya-alakot ád. A felépítés csak a nehézkedésen alapul. Az ajtó előtti folyosó is e szempontból épül. Az összekötözött nádgunyhón egyszerű dolog ajtót vágni, mert a nádszálaknak földre csúszását megakadályozzák a korcz- és kontykötések ; a szalmát azonban fel kell támasztani, hogy földre ne csúszszék és az ajtónyílást el ne zárja. Ezt a feltámasztást eszközli az ajtó előtti folyosó váza, melyet csak erősít a két oldalt rakott szalmafal."

Nádkunyhó a Múzeum udvarán

Az ideiglenes nád-gunyhókat leginkább a pásztorok alkalmazták. Családok részére már sokkal nagyobb és összetettebb szálláshelyet kellett létrehozni, hiszen az már véglegesnek szánt "épület" volt.

Bucsa területe a középkorban náddal és sással benőtt, mocsaras vidék volt. A víz által adományozott "kincseket", a halakat, rákokat, vízimadarakat a pákászok által kerültek a lakosság rendelkezésére. 

Egy pákásztanya hangulatát idézi fel az általam megépített nádkunyhó és környezete.

Nádkunyhó, csónak, halászháló, bogrács. Már csak a pákász hiányzik.