Pajta - csűr

A pajta, vagy máshol a csűr az egész országban hosszú, négyszögű faépület volt, melynek oldalaihoz fiók csűrök, vagyis kármentők támaszkodtak. Voltak ágasokon álló s szarufákra csinált csűrjeink, tapaszos, vagy tapasztatlan oldalfalakkal, szalmafedél vagy zsindelyezés alatt.

Egy pajta felépítése is igen nagy szakmai hozzáértést, és megfelelő felkészültséget igényel. Éppen ezért merész vállalkozásba fogtam, amikor egy pajta felépítésére vállalkoztam. Persze ez nem volt annyira nehéz (csak fizikálisan), hiszen egy bontott épületet kellett újra felépítenem. Az igazság az, hogy ez se volt annyira egyszerű, mert a bontás során a régi, elkorhadt faanyagot pótolni kellett, ugyanakkor törekedtem arra, hogy eredeti formában álljon majd újra a látogatók előtt.

Elsőre is megcsodáltam a régi mesterek szaktudását, melynek egyik alapja az anyagismeret volt. A több mint száz éves épület nagy része ép és egészséges volt. Ami érdekes és meglepő volt számomra, hogy a tartógerendák, amelyek a földbe lettek beásva csak kissé voltak elkorhadva. A vaskos akácfából csak egy kis rész semmisült meg. Az évszázados, földdel való kapcsolata nem okozott súlyosabb kárt benne. Erős anyag volt. Egyet azonban még tapasztaltam rajta: szöget beleütni majdhogynem képtelenség volt a keménysége miatt.

A régi mesterek szalmai felkészültségét, szakmai tudását mi sem bizonyítja jobban, mint az általam most újra felépítendő pajta faszerkezetének megtervezése és kivitelezése. A fő tartóelemek illesztése úgy lett kialakítva, hogy az felállítása után semmilyen külső erő hatására el nem mozdul, stabilan megtartja a tetőszerkezetet és az oldalfalat is. Az A formájú gerenda szélességében is biztosítva van, így elképzelhetetlen egy ilyen irányú dőlés, vagy összeomlás. Ez jól látszódik az alábbi fotón is.  

Az elbontott faanyag földön való összeállítása se volt egyszerű, de végül sikerült megoldanom. Azt hinnénk, hogy a felállítás már egyszerűbb volt. Bizony nem. Mindenesetre a régi épületről való fotók segítségével sikerült újra egyben látni a pajta vázát. Ebben az állapotban jól megfigyelhető az ácsmunka minden mozzanata. A gerendázat, a tartóelemek elhelyezkedése által volt biztosítva a megfelelő stabilitás.